Sokan kérdezték, hogy miként is kalkuláljanak idővel és útvonallal, ha Las Vegasból szeretnék meglátogatni a Grand Canyon Nemzeti Parkot. Nos, természetesen, amit leírok majd, nem kell törvényként betartani, de azért ad egy elég jó kis támpontot a tervezéshez.
Először is a Hoover gát. Ez az első és a leggyakoribb "probléma". Belefér-e. Szerintem nem. A park déli oldalon lévő bejárata 300 mérföldre (480km) van Las Vegastól. Az út megtétele - vezetőtől és kényelmi faktortól függően - 4-5 órát vesz igénybe. Ha egynaposra tervezzük a kiruccanást, akkor illik kora hajnalban elindulni. A gát ilyenkor még nincs nyitva. Ha visszafelé szeretnénk megnézni, akkor legkésőbb délben el kell indulni, hogy visszaérjünk az utolsó
tourra. Ezért otthagyni idő előtt a Canyont... háááát... szerintem nem érdemes ezen gondolkodni. A gát 30 mérföldre van a Striptől, tehát érdemesebb egy másik napba beiktatni. Jó kis félnapos program. A nap másik felére itt egy
ajánló ;-)
Szóval így, hogy elhárítottunk minden figyelemelterelő akadályt, most már koncentrálhatunk az előttünk álló többórás útra.
A hőmérsékletet tekintve számolhatunk azzal, hogy az úton nagyjából ugyanolyan idő lesz, mint Vegasban, Williamstől pedig kb 20-25 farenheittel (8-10 celsiussal) hűvösebb. Ez nyáron kellemes, télen viszont hideg lehet, tehát kabáttal készüljünk. A Grand Canyonnál télen van hó. Még a déli részen is (South Rim).
A 93-as úton indulunk délnek, Arizóna állam felé (Arizona, the Grand Canyon State). Átmegyünk az
új bypass hídon - azaz nem a gát felé - és irány a gyönyörű sivatag. Túl sok pihenőhelyre ne számítsunk, jobb, ha még a városban megtankolunk és vizet is bőven viszünk magunkkal. Így nyugodt szívvel kocsikázhatunk a 40-es autópálya felé (ami megölte a 66-os utat, ahogy azt a
Cars Verdák című animációs filmben is láthattuk).
Ha szeretnénk megtekinteni azt a kevéskét, ami még megmaradt a 66-os útból, akkor Kingman-nél rögtön le is térhetünk a 40-esről a 66-osra (kelet felé) és azon mehetünk egy 40 mérföldes szakaszt. Ezzel 18 mérfölddel teszünk többet a kocsiba, tehát nem nagy távolság, viszont majdnem félúton egy igazi Route 66 hangulatú
"General Store"-t tekinthetünk meg. Mi már voltunk ott télen/nyáron, a helység neve Hackberry. Télen igazán hangulatos... régi kályha begyújtva, pattog a tűz, kutyus a kályha előtt lévő kanapén alszik, stb... Amúgy ajándékbolt, de árulnak innivalót is, a fal tele van tűzdelve üzenetekkel a világ minden tájáról érkező látogatóktól, rengeteg, különböző országbeli papírpénzzel, plafon tele régi rendszámtáblákkal, ablak matricákkal stb. Igazi élmény. Ha úgy dönt valaki, hogy ezen az úton megy a Grand Canyonhoz, ne felejtse el aláírni a vendégkönyvet :-)
Pár fénykép, amit ott készítettünk:
A 66-os út ezen szakasza sajnos fel lett újítva, amit szomorú szívvel nyugtáztunk legutóbbi barangolásunk során. Már se híre, se hamva a régi, kátyús, töredezett, napszítta betonútnak, helyette koromfekete aszfalt vadonatúj felfestéssel. Viszont figyeljünk a táblákra, mert időről időre felbukkanhat egy-egy táblasorozat, általában 4 táblából állnak és valami vicces vagy bölcs versikét rejtenek.
A 40-es autópályára Seligman városánál térünk vissza, tipikus Route 66 városka. Fényképezőgépeket lehet beizzítani.
A 40-esről Williams városában kell lefordulni, innen még 50 mérföld Tusayan, pontosabban a park bejárata. Williams egy kellemes városka, elég sokminden megtalálható itt, ha többnaposra tervezzük a Grand Canyon-i kirándulást, itt érdemes szállást keresni, nem olyan drága, mint Tusayannál. Tankolhatunk is, minél beljebb megyünk ugyanis, annál drágább lesz az üzemanyag (és minél közelebb az autópályához, annál drágább természetesen).
A park bejáratától kb 25 mérföldet autózhatunk a Canyon mentén. Rengeteg kiállóval, amik hol az út mentén közvetlen, hol egy-egy rövidebb bekötőút végén találhatók. A parkot 2 óra alatt meg lehet nézni, de ha szeretnénk bejárni egy-két ösvényt is, nem csak félrehúzni, kattintani pár képet, majd továbbmenni, akkor számolhatunk akár 4-5 órával is. Ha hoztunk magunkkal szendvicseket, akkor kereshetünk egy piknikezőhelyet, és fenyők árnyékában, esetleg szarvasok vagy őzek társaságában elnyammoghatjuk azokat.
A park utolsó view pointja a Desert View, itt egy nagy kőből épített figyelőtorony van, fel lehet menni a kilátóba, alul pedig indián ajándékbolt üzemel.
Nos ennyi lenne. A park bejáratánál adnak térképet, amin fel vannak a kilátóhelyek, piknikezőhelyek, mosdók tüntetve, így az eléggé megkönnyíti a tájékozódást. Innen indulhatunk visszafelé, és ha az ideúton nem ejtettük útba Hackberry-t, akkor még van egy esély rá Las Vegasba menet. Remélem valamelyest segített a tervezésben ez a kis beszámoló :) Jó utat minden kedves idelátogatónak.
