A következő kérdést kaptam: "Megéri-e autót vásárolni autóbérlés helyett, mivel a one way fee (egyik államban felveszed, másikban leadod a kocsit) nagyon magas…" Hát igen, az ötlet nagyon jól hangzik, veszünk egy kocsit, levezetjük, eladjuk és hazamegyünk. Nos, ez sajnos nagyon nem ilyen egyszerű.
pink slip, vagyis tulajdon jogi papir
Először is kell találni egy autót viszonylag elfoadható áron. Egy olyat, ami elvisz minket 3-4000 mérföldön keresztül, motorikusan megbízható, jó a légkondija (nem szeretnétek Arizonában a 40-esen
július végén légkondi nélkül menni), jók a gumijai (400 dollár egy szet), stb. Nos egy ilyen kocsit találni nem 10 percig tart. Főleg ha a pénztárcánk meg van kötve. (25 ezres SUV-t valószínűleg könnyebben találunk) Természetesen készpénzben ki kell fizetni az autót. Ha kereskedőtöl vesszük drágább, ha magánszemélytől, akkor nagyon kockázatos. Nos ha mégis találnánk autót, akkor azt a nevünkre kell iratni (registration) és biztositást kell rá venni. A regisztrációt jó lenne azonnal elintézni, mert nagyon sok csalás van ebből kifolyólag. Mivel nincs se adószáma, se californiai jogosítványa az átlag turistának, az átírás kisebb-nagyobb bonyodalmakba ütközhet...és itt jön a neheze, a biztosítás.
Ha megállít a rendőr, akkor 3 dolgot fog kérni: jogsi, regisztrációs lap és biztosítás. Ha bármelyik nincs, akár elzárás is lehet belőle, mert törvénysértő akármelyik hiányában üzemeltetni/vezetni autót. A kocsit ekkor elkobozhatják. Tehát biztositás... a regisztrációhoz KELL> Nagyon nehéz ügy. Először is, mivel nincs driving record (sajnos nem jut eszembe magyarul a hivatalos kifejezés), a biztositás nagyon-nagyon drága lehet és nagyon kevés cég köti meg. A legtöbben CA de legalább US jogosítvány hiányában rögtön elhajtanak. A másik az állandó lakcim, ami probléma lehet, szállodát nem fogadnak el, és igen, a rendszerük felismeri, ha valaki szállodacimet diktál be. Tehát meg kell találni a céget, amelyik megcsinálja, aztán kell keresni egy ügyfélszolgi irodát, odajutni, megkötni a nagyon drága biztosítást, elmenni a DMV-be, regisztrálni a kocsit. Ki kell fizetni a sales tax-et (ÁFA), ami 10% a hivatalnak, ami egy 5000 dolláros autónál 500 dollár, amit ugye el is lehet felejteni, azt nem kapjuk vissza az autó eladásakor, mert nem az eladó kapja, hanem az állambácsi. Plusz a regisztrációs díjat is ki kell fizetni a sales taxen felül, egész évre, a kocsi korától és árától függően minimum 100 dollárba kerülne. Ezek után elmész Floridába, New Yorkba, akárhova, ami az uticélod, és ott el kell tudni adni a kocsit. Namármost bizonyára nem fogod tudni annyiért eladni, mint amennyiért vetted. Ha beviszed egy kereskedőhöz, mert ugye nincs időd hirdetgetni újságban (anélkul ki veszi meg?), abban biztos lehetsz, hogy a kereskedő olyan árat mond neked, amin nagyon sokat fogsz bukni. Minél gyorsabban akarod eladni, annál alacsonyabb az ár, annál nagyobb a veszteség. Tehát vettél egy kocsit 5000ért, 600 a regisztráció, el nem tudom képzelni, hogy milyen összeg a biztositás, plusz a veszteség, mikor eladod. Szerintem nemcsakhogy nem éri meg, de mindezt kivitelezni szinte lehetetlen. 3 hónapnál rövidebb tartózkodásnaál nem éri meg az egész. Bármilyen mechanikai probléma adódik, az a mi költségünk, míg a bérelt autónál adnak másikat szó nélkül...
Ha valaki papírok elintézése nélkül szeretne vezetni, az nagyon kockázatos, és meglehetősen drága vállalkozás lehet, nem valószínű, hogy érdemes próbálkozni.
Most olvastam az egyik
blogon egy érdekes bejegyzést autóvásárlással kapcsolatban, akinek van kedve hozzá annak érdemes megpróbálni. Nem fűzök hozzá megjegyzést mindenki eltudja dönteni mire adja a fejét.
.JPG)
